Colitis ulcerosa és concomittáns CMV colitis kezelésének kihívásai egy esetbemutatáson keresztül.

Prezentáció formája: Háromperces (3 perc)

Bevezető: A gyulladásos bélbetegségek (IBD) incidenciája évről évre nő, már napjainkban is a populáció 0,2%-át érinti. A gyakran már fiatalkorban manifesztálódó betegség kezelése és multidiszciplináris szemléletet, türelmet és gondosságot igényel, hiszen a gondozás a diagnózis felállításától fogva egy életen át tart. A terápia fő kihívása a komplett remisszió elérése és fenntartása. Ezt nehezíti, hogy egy relapszus klinikai képét infektív ágensek is mimikálhatják. Az IBD, mint immunledált állapot és az immunszupresszív gyógyszerek nemkívánt mellékhatásaként gyakorta társul opportunista fertőzésekkel, melyek egészséges immunrendszerrel rendelkező populációban nem tudnak manifesztálódni. Ilyen opportunista kórokozó például a cytomegalovírus (CMV), a herpeszvírusok családjának tagja. Az általában tünetmentesen, vagy felső légúti infekció klinikai képével lezajló fertőzés immunkompromittáltakban disszeminálódhat, az esetek mintegy 30%-ában coltisiként manifesztálódik.
Esetbemutatás: 33 éves férfibeteg. Anamnesztikusan nehezen volt explorálható, összességében colitis ulcerosának tartott és kezelt IBD, utóbb egy évben szinte folyamatos ellenőrizetlen szteroidkezelés volt kiemelhető.  Látókörünkbe 2024.augusztusában sürgősségi ambulancián keresztül került véres hasmenés és hasi fájdalom, transzfúzió igény miatt. Széklettenyésztés, vírusszerológiai vizsgálatai nem igazoltak infektív eredetet, azonban flare upként kezelt panaszai protokolláris terápia mellett nem szűntek.  Concomittáns cytomegalovírus infekcióját végül colonoscopia során vett bal colonfélből származó szövettani minta igazolta. Antivirális terápia mellett tüneti remissziót és jelentős endoszkópos regressziót sikerült elérni. Szövettani kontroll továbbra is aktív colitis ulcerosa-t igazolt, CMV csak egy-két sejtben volt kimutatható. Szteroid dependencia miatt azathioprinre eszkaláltunk, mely non-compliance miatt elhúzódott, egy alkalommal (szövettannal igazoltan) tisztán UC-flare up miatt hospitalizáltuk. Második alkalommal Immuran mellett is fellángolási tünetek illetve pankreátitisz miatt igényelt osztályos ellátást, köztes időszakban sem volt tünetmentes. Egyéb etiológia hiányában a hasnyálmirigygyulladást azathrioprin mellékhatásnak tartottuk. CMV mind a felső, mind az alsó tápcsatornai traktusban jelen volt. Biológiai terápia indítása előtti kivizsgálása zajlik, melyet komplikálnak a szerológia alapján korábban lezajlott hepatitis B vírusfertőzés és a recidív CMV fertőzések. Jelenleg elsővonalbeli vedolizumab egyedi méltányosság elbírálására vár.
Konklúzió: A gyulladásos bélbetegségek gyanúja esetén a biztos szövettani diagnózis és a megfelelő kezelési stratégia felállítása olykor nem is annyira egyszerű. A relapszus képét mimikáló fertőzések esetén a kivizsgálást a kevésbé típusos kórokozók felé is ki kell terjeszteni, hiszen gyógyulás csak ezek elsődleges eliminációjával érhető el. Szteroid refrakter flare-up epizód esetén CMV fertőzésre is gondolni kell. Gyógyszerválasztás és biológiai terápia indítás esetén a reaktivációs kockázatot is mindenképpen figyelembe kell venni.  A gondozás során az alaposság, a multidiszciplináris szemlélet, lehetőség szerint az egyénre szabott terápiás modalitás kiválasztása alapvető szükség.

Irodalomjegyzék: