Az alkohol dependencia és annak valamennyi rövid-, és hosszútávú következménye évtizedek óta jelentős volumenű globális szintű egészségügyi, szociális és gazdasági problémát képvisel. Gasztroenterológiai profillal is rendelkező belgyógyászati osztály gyakorló orvosaként sajnos egyre gyakrabban találkozom olyan fiatal és középkorú páciensekkel, akiknél krónikus alkoholizmusra visszavezethető toxicus hepatopathia, illetve annak szövődményei alakultak ki. Azonban nem minden esetben kizárólag az alkoholos májcirrhosis, vagy a vírushepatitisek azok a hepatopathiák, amelyekre az ilyen egyének kivizsgálása esetén gondolni kell.
Esetbemutatásomon keresztül egy 47 éves nőbeteg alkoholos májcirrhosisának első dekompenzációját, az emiatti hospitalisatio alatt kivitelezett vizsgálatokat, és azok eredményeit kívánom ismertetni. Hangsúlyozni kívánom azt, hogy milyen jelentős szerepet tölt be a pontos diagnózisokhoz vezető úton a vizsgálati módszerek megfelelő megválasztása. Már egy egyszerű fizikális vizsgálat is számos beszédes tényt szolgáltat számunkra, de természetesen elengedhetetlen a laboratóriumi vizsgálatok (beleértve az immunológiát és a szerológiát is), a képalkotás, és minden további vizsgálat (pl. cytológia, endoscopia) kellő időben és kellő alapossággal történő elvégzése. Mindezek együttese vezetett ahhoz, hogy betegünknél az alkoholos májcirrhosis mellett egyéb hepatológiai vonatkozású társbetegségeket is sikerült diagnosztizálni.
Páciensünk egy hete fennálló haskörfogat-növekedés, lábdagadás miatt jelentkezett sürgősségi betegellátó osztályon. Panaszai hátterében a klinikum, a laboratóriumi és a képalkotó vizsgálatok leletei értelmében dekompenzált májcirrhosis állt. Már a fizikális vizsgálat során észlelt eltérések (pl. erythema palmare, nyugalmi tremor) és az observatioja alatt jelentkezett predelirium alapján egyértelműnek bizonyult májcirrhosisának etiológiája. Azonban munkánkat korántsem tekinthetjük komplettáltnak az alapbetegség kompenzálásával, annak stádiumának felmérésével, a terápia optimalizálásával, vagy éppen utógondozási javaslat adásával. Amellett, hogy pl. diagnosztikus és terápiás célú ascitespunctiot, vagy éppen az esetlegesen fennálló oesophagealis varicositas igazolása céljából gastroscopiát végzünk (mint ahogyan azok jelen esetben is megtörténtek), nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy nem maradt tisztázatlanul az alapbetegség szempontjából releváns további etiológia.
Az icterusnak, a májcirrhosisnak, vagy éppen a magas transzamináz, vagy cholestaticus enzim értékeknek az alkoholizmuson kívül számos egyéb oka is nevesíthető. Jelen páciensnél az elkészült képalkotó vizsgálatok epeúti tágulatot nem véleményeztek. Betegünk esetében az immunszerológiai vizsgálatoknak volt kulcsfontosságuk; azonban említésre méltó laboratóriumi lelet volt még a hyperproteinaemia és a hypalbuminaemia együttes fennállása, illetve a szérum elektroforézis során véleményezett béta-gamma híd. A szérum immunglobulin-konstelláció emelkedett IgG és IgA-szinteket és normál tartományban levő IgM-szintet igazolt. Ilyenkor magától értetődő az autoimmun májbetegségek diagnosztikájában használt markerek vizsgálata. Jelen esetben AMA M2-3E (antimitochondrialis autoantitestek), illetve GP210 elleni antitestek jelenléte igazolódott. Immunszerológiai vizsgálatok alapján betegünknél a májcirrhosis további etiológiájaként primer biliaris cholangitis is valószínűsíthető volt.
A jelen esetben fennálló további hepatopathiák kapcsán megemlíthetjük még a hepatotrop vírusszerológiai vizsgálatok eredményét is, hiszen ezek alapján páciensünknél korábban lezajlott Hepatitis A infectio volt véleményezhető, valamint felmerült acut Hepatitis E infectio fennállása is, bár ez utóbbi nem volt egyértelműen megerősíthető.
Konklúzióként elmondható, hogy megannyi esethez hasonlóan, jelen alkalommal is a diagnosztikus és terápiás metódusok megfelelő alkalmazása, azok leleteinek és a klinikumnak megfelelő kontextusba helyezése az első, és egyben legjelentősebb lépés a beteg rövid-, és hosszútávon várt állapotjavulásának útján.
