Jóindulatú, soliter májgóc, a képalkotó vizsgálatok gyakori melléklelete. Általában banális diagnózis (haemangioma, fokális zsírdepozitum) áll a háttérben, nem úgy, mint az alábbi esetben.
Az inzulinal kezelt diabeteszes, 68 éves nőbeteg gasztroenterológiai kivizsgálása gyomortái fájdalom, hányinger, étvágytalanság miatt kezdődött. Hasi ultrahangon és laborban kóros eltérés nem volt, gastroscopia során duodenogastricus reflux és inkompetens cardia látszott. H. pylori pozitivitás miatt sikeres eradikáció történt. Székletvér teszt negatív volt. HIDA vizsgálattal jól működő epehólyag és szabad epeelfolyás igazolódott. Két évvel később a korábbi tünetek mellett fogyás, valamint szájszárazság okozta dysphagia jelentkezett. A nyelés röntgen vizsgálat ptótikus gyomrot írt le, ezt és elhanyagolható laboreltéréseit egyaránt magyarázta szénhidrát anyagcseréjének zavara. Ezúttal az ultrahang mellékleletként egy kb. 20 mm-es, echodús képletet írt le a májkapu mellett. A tumormakerek közül egyedül az AFP szintje volt minimálisan magasabb. A pontosabb megítélés érdekében kontrasztos hasi CT készült, amely az elváltozást zsír depozitumnak véleményezte. Továbbiakban a nyomon követését javasolták. Az egy évvel későbbi kontroll CT a képlet kismértékű növekedését jelezte. Tumortól tartva EUS-FNA történt, ám a szövettani verifikáció enterális duplikátum meglétét igazolta. Követés során a beteg további fogyást panaszolt. Hasi MRI és colonoscopia történt, ami térfoglalást nem talált. Később azonban fájdalmatlan sárgaság, obstrukciós túlsúlyú májenzim emelkedés miatt került osztályos felvételre. ERCP során magas epeúti szűkület (Bismuth II.) látszott, amelyet EST-t követően műanyag stenttel hidaltunk át. Az UH vezérelt biopszia az elváltozást colorectlais eredetű adenocarcinoma áttétének véleményezte. A primer daganatot keresve ismételten colonoscopiát végeztünk, de tumort továbbra sem találtunk. PET-CT-vel is csak az ismert centrális májgóc mutatkozott, egyéb lokalizációjú patológiás halmozás nem. Végül minden eredményt összevetve és megfontolva meglepő diagnózis született.
Esetünk egy ritka entitásra példa, mely megerősíti az üzenetet, hogy ha szokatlan a gócos májelváltozás lokalizációja vagy morfológiája, netán ritka, de nem rosszindulatú diagnózis igazolódik, a rendszeres követés mindenképp indokolt.
