A mononucleosis szindróma egy klinikai tünetegyüttes, amelyet leggyakrabban az Epstein-Barr vírus (EBV) okoz, de számos más kórokozó, például a cytomegalovírus (CMV), a HIV akut fertőzése, valamint ritkább vírusok – például a human herpesvirus 6 (HHV-6), hepatitiszvírusok és az adenovírusok – is kiválthatják.
Esetünkben egy 19 éves férfibeteg jelentkezett Klinikánk hepatológiai ambulanciáján: kb. két hónapja láz, lymphadenopathia, pharyngitis és splenomegalia hátterében EBV infekciót véleményeztek, hasi ultrahangon hepato-splenomegalian, lympadenopathián túl kórosat nem írtak le, tünetei enyhülése mellett májfunkciós értékei ugyanakkor továbbra is magasan stagnáltak (GOT 110U/L, GPT: 192U/L, GGT: 75U/L). Részletes anamnézis felvételt és fizikális vizsgálatot követően kontroll és kiegészítő szerológiai vizsgálatokat küldtünk. Az elvégzett mikrobiológiai vizsgálatok alapján az EBV és CMV kóroki szerepe kizárható volt, a klinikai kép HIV-fertőzés korai fázisának felelt meg.
Esetünkkel a differenciáldiagnosztika kulcsfontosságú jelentőségére szeretnénk felhívni a figyelmet, mivel a különböző etiológiai tényezők eltérő prognózissal és kezelési megközelítéssel járnak. Különösen fontos a ritkább vírusok azonosítása immunszuprimált betegekben, rizikócsoportok tagjai között és endémiás területeken, ahol egyes kórokozók nagyobb prevalenciával fordulnak elő. Az akut HIV-fertőzés a vírus expozícióját követő 2–4 héten belül alakul ki. Klinikai megjelenése nem specifikus, gyakran influenzaszerű tünetekkel – láz, lymphadenopathia, pharyngitis, kiütés és myalgia – jár, ezért könnyen félrediagnosztizálható, különösen a mononucleosis szindrómával vagy más virális fertőzésekkel szemben. Az akut HIV fertőzés időben történő felismerése ugyanakkor kulcsfontosságú a vírus továbbadásának csökkentése, a korai antiretrovirális terápia megkezdése és a hosszú távú egészségügyi kimenetel javítása érdekében.