Bevezetés:
A gyulladásos bélbetegségek különböző, multidiszciplináris ellátást igénylő szövődménnyel járhatnak. Esettanulmányunk egy fiatal, 26 éves férfibeteg komplex posztoperatív menedzselését mutatja be.
Esetismertetés:
A beteg anamnéziséből 12 éve fennálló Crohn betegség, azathioprin, majd adalimumab kezelés emelendő ki. Hasi tályogok miatt több alkalommal oncotomia, lavage, drainage, majd 2020-ban terminalis ileum szűkülete okán ileocoecalis resectio, ileotransversostomia történt átmeneti protektív ileostoma képzéssel.
2023 tavaszán hasfali hegben megjelenő béltartalom hátterében az uretert is magában foglaló gyulladásos vékonybél konglomerátum, enterocutan fistula igazolódott. Multidiszciplináris coloproctológiai munkacsoport opust indikált. Urológusok általi dupla J katéter implantációt követően elektíven fistulectomia, a korábbi anastomosis re-resectioja, öt helyen stricturoplastica történt. A posztoperatív szakban ismételt anastomosis insufficientia, multiplex hasűri tályogképződés miatt több reoperációra volt szükség, végül átmeneti megoldásként magas (20 cm) jejunostoma képzésre került sor. I. típusú, magas sztómahozamú rövidbél szindróma nyomán a beteg ellátásába dietetikus, táplálásterápiában jártas szakorvos kapcsolódott be sztómahozam optimalizálásának, táplálás felépítésének céljából. Obszervációja során táplálás biztosítására szolgáló centrális vénás kanül mentén a vena cava superiortól a foramen jugularéig terjedő kiterjedt thrombosis igazolódott. Érsebészeti, intracraniális terjedés miatt neurológiai konzíliumra volt szükség, terápiás antikoagulálás mellett döntöttünk. Elhúzódóan emelkedett gyulladásos paraméterek okán a beteg antibiotikus kezelését, mikrobiológiai mintavételek időzítését infektológus bevonásával végeztük. Az elnyúló hospitalizáció során radiológusok számos képalkotó vizsgálatot végeztek, melyek közül a 2023 júniusában készült hasi CT psoas tályog jelenlétét igazolta. Sebészi–intervenciós radiológiai konzultáció értelmében minimál invazív módon UH vezérelt tályog drainage történt. Novum szívzörej észlelésekor kardiológus transoesophageális echocardiographiát végzett, melyen nagyméretű vegetatio mutatkozott, szívsebészek operatív teendőt nem véleményeztek. A beteg rehabilitációjában gyógytornász, sztómaterápiás nővér, pszichológus működött közre. Az alkalmazott antimikrobiális kezelés mellett a vegetatio regressziót mutatott, így PICC line implantatio, Otthoni Parenterális Táplálási Programba vétel, majd emisszió történt.
Rövid otthoni tartózkodás után kanül sepsis nyomán a beteg intenzív osztályos kezelésre szorult, a kanül eltávolítását, állapot rendezését követően új PICC line-nal ismételten otthonába távozhatott. 2024 nyarán végül elektíven ismét műtétre kerülhetett sor. Fistulectomia, a megmaradt, kb. 100 cm ép vékonybél szakasz és a korábbi ileotransversostomia közötti anastomosis képzés valósult meg protektív ileostomával, majd 2024 szeptemberében ennek zárásával.
Konklúzió:
Az eset rámutat a multidiszciplináris ellátás elengedhetetlen szerepére az IBD-s betegek komplex posztoperatív szövődményeinek kezelésében. Az intenzív együttműködés lehetővé tette az egyes komplikációk célzott és időben történő felismerését, menedzselését, amely végső soron a beteg sikeres rehabilitációjához vezetett.
